A nagy verseny napján minden állat izgatottan gyülekezett a folyóparton. A víz hömpölygött, a part csúszós volt, és sokan bizonytalanul nézték az átkelést.
A bivaly azonban nyugodtan állt a víz szélén. Nem volt a leggyorsabb, nem tudott repülni, és nem is ugrált fürgén, mint a nyúl. De volt valamije, ami másnak nem: kitartása.
Lassan, biztos léptekkel indult el a vízben. A hullámok csapkodták az oldalát, de ő nem hátrált meg. Minden lépését gondosan megfontolta. A patkány a hátán utazott, de a bivaly nem panaszkodott. Tudta, hogy a cél felé vezető úton néha mások is számítanak ránk.
Ahogy haladt előre, több állat is elfáradt körülötte. A víz sodrása erős volt, a kövek csúszósak. A bivaly azonban nem sietett, nem kapkodott. Lépésről lépésre közeledett a túlparthoz.
Amikor végül partot ért, már csak néhány lépés választotta el az égi kaputól. A patkány gyorsan leugrott és elsőként szaladt be, de a bivaly nem haragudott. Ő tudta: megtette, amit kellett. Így lett a második az állatok sorában.
Azóta a Bivaly éve a szorgalom és a megbízhatóság éve. Azt mondják, akik ebben az évben születnek, türelmesek, kitartóak és erősek – nem csak testben, hanem lélekben is.
A bivaly minden tavasszal, amikor a földeket felszántják, emlékezteti az embereket:
A nagy dolgok nem hirtelen születnek.
Hanem csendes, kitartó munkával.
Kép: AI
