A nagy verseny napján a kecske csendben állt a folyóparton. Nem volt olyan erős, mint a bivaly, és nem volt olyan gyors, mint a ló. A víz sodrását nézve kissé bizonytalan lett.
– Egyedül nehéz lesz – sóhajtotta.
Ekkor mellé lépett a majom és a kakas.
– Mi sem tudunk erőből átkelni – mondta a kakas.
– De ha összefogunk, talán sikerül – tette hozzá a majom.
A három állat együtt kezdett gondolkodni. A parton találtak néhány deszkát és vastag nádszálat. A majom ügyesen csomózta össze őket, a kakas figyelte az áramlatot, a kecske pedig türelmesen tartotta a tutaj egyensúlyát. Amikor elkészültek, együtt tolták vízre a kis tutajukat.
A sodrás próbára tette őket. Néha oldalra billentek, néha majdnem elfordultak. A majom gyorsan igazított, a kakas jelezte, merre gyengébb az áramlat, a kecske pedig nyugodtan tartotta a közepét. Nem siettek, de nem is adták fel. Lépésről lépésre, evezésről evezésre haladtak előre.
Amikor partot értek, segítettek egymásnak kiszállni, és együtt léptek az égi kapu felé.
A Jáde Császár mosolyogva figyelte őket.
– Egyedül talán nem sikerült volna – mondta. – De együtt messzebbre jutottatok.
Így lett a Kecske a nyolcadik az állatok sorában.
Azóta a Kecske éve a kedvesség, az együttműködés és az alkotó harmónia éve. Azt tartják, akik ebben az évben születnek, érzékenyek, segítőkészek és békét teremtenek maguk körül.
A kecske minden zöld domboldalon azt üzeni:
Nem mindig az számít, ki az első.
Néha az a legnagyobb erő, ha együtt haladunk.
Ha érdekel a Majom története, olvasd el a következő mesét is: A Majom éve - A vidám lelemény
Kép: AI
