A nagy verseny napján a kutya vidáman csóválta a farkát a folyóparton. Szerette a vizet. Szeretett játszani. Amikor megszólalt a jel, boldogan vetette bele magát a hullámokba. A víz azonban hideg volt és erős sodrású. A kutya először komolyan úszott, de aztán meglátott egy sodródó falevelet, és játékosan utána csapott.
– Ez mókás! – gondolta.
Közben több állat is elhaladt mellette. A kutya ráébredt, hogy túlságosan elkalandozott.
– Most már komolyan kell vennem! – mondta magának.
Erős tempóra váltott, és kitartóan úszott tovább. Nem akart csalni, nem akart rövidebb utat keresni. Csak tisztességesen akart célba érni.
Amikor végül partot ért, kissé késve, de büszkén lépett az égi kapuhoz. Tizenegyedikként érkezett.
A Jáde Császár megkérdezte tőle:
– Miért maradtál le?
A kutya lehajtotta fejét, majd őszintén válaszolt:
– Elfeledkeztem egy pillanatra a célról. De nem adtam fel.
A császár mosolygott.
– A hűség és az őszinteség többet ér, mint a győzelem.
Azóta a Kutya éve a hűség, az igazságosság és a védelem éve. Azt tartják, akik ebben az évben születnek, megbízhatóak, segítőkészek és kiállnak azokért, akiket szeretnek.
A kutya minden kapu előtt azt üzeni:
Légy hű önmagadhoz és másokhoz.
Ez a legnagyobb erő.
Kép: AI
