A nagy verseny napján a malac kicsit késve érkezett a folyópartra. Előtte még falatozott egy kicsit, mert úgy gondolta, üres gyomorral nehéz versenyezni.
– Mindenhez kell erő – mondta elégedetten.
Amikor végre elindult, komótosan lépett a vízbe. Nem sietett, nem kapkodott. A sodrás erős volt, de a malac türelmesen haladt előre. Útközben megéhezett egy kicsit, és megpihent egy szigeten. A nap melegen sütött, a fű puha volt.
– Egy kis pihenés még belefér – gondolta.
De nem feledkezett meg a versenyről. Amikor úgy érezte, újra tele van erővel, folytatta az útját.
Végül tizenkettedikként érkezett az égi kapuhoz.
A Jáde Császár barátságosan nézett rá.
– Miért értél célba ilyen későn?
A malac mosolyogva válaszolt:
– Szeretem élvezni az utat. De a célt sem felejtem el.
A császár nevetett.
– A béke és az elégedettség is fontos ajándék.
Azóta a Malac éve a bőség, a kedvesség és az elégedettség éve. Azt mondják, akik ebben az évben születnek, nagylelkűek, barátságosak és tudnak örülni az apró dolgoknak.
A malac minden aranyló őszi mezőn azt üzeni:
Dolgozz, de pihenj is.
Az élet akkor szép, ha meg is éljük.
Kép: AI
