Amikor a nagy verseny zajlott, sok állat már messziről látta a sárkányt az égen. Hatalmas teste kígyózott a felhők között, pikkelyei megcsillantak a napfényben.
– Ő biztosan első lesz! – suttogták az állatok. – Hiszen repülni tud!
A sárkány valóban gyors volt. Egyetlen szárnycsapás nélkül, könnyedén siklott a levegőben a folyó fölött. Már majdnem elérte az égi kaput, amikor furcsa látvány tárult elé. A föld alatt, ahol a rizsföldek terültek el, repedezett volt a talaj. Az emberek az égre néztek, és esőért imádkoztak. A sárkány megállt. Tudta, hogy ha most segít, elveszítheti az első helyet. De a szíve nem engedte tovább. Felhőket gyűjtött maga köré, és esőt hozott a szomjazó földekre. A víz csendesen hullott alá, és a rizsszálak újra felegyenesedtek. Csak ezután folytatta útját a verseny felé. Útközben még egy apró nyulat is átsegített a sodrás fölött, aki bajba került a köveken ugrálva.
Amikor végül az égi kapuhoz ért, már többen megelőzték. Ötödikként lépett a Jáde Császár elé. A császár mosolyogva szólt hozzá:
– Lehettél volna az első. Miért késlekedtél?
A sárkány meghajtotta fejét.
– Az erő nem csak arra való, hogy győzzünk – felelte. – Hanem arra is, hogy segítsünk.
A Jáde Császár bólintott.
– Ezért a te éved az egyik legerősebb az összes közül.
Azóta a Sárkány éve a bátorság, a nagylelkűség és a különleges erő éve. Azt mondják, akik ebben az évben születnek, magabiztosak, energikusak és képesek nagy dolgokat véghez vinni.
Ha érdekel, hogyan ért a célba a kígyó, olvasd el a következő mesét is: A kígyó éve - A csendes bölcsesség
Kép: AI
