Amikor a nagy verseny elkezdődött, a folyó hullámai magasra csaptak. Sok állat habozott, mások visszaléptek egy pillanatra.
A tigris azonban előrelépett.
– Az erő azért van, hogy használjuk – mondta mély hangon.
És egyetlen hatalmas ugrással belevetette magát a vízbe.
A sodrás erős volt. A víz örvényeket kavart, és a hullámok a fejére csaptak. A tigrisnek minden izmát meg kellett feszítenie, hogy előre haladjon. Nem volt könnyű útja. Nem volt, aki a hátára vegye, nem volt tutaj, amin átkelhetett volna. Saját erejére és bátorságára kellett támaszkodnia. Időnként úgy tűnt, a folyó visszahúzza. De a tigris nem adta fel.
– Aki fél, az sosem tudja meg, mire képes – gondolta magában.
Erős mancsai újra és újra átszelték a vizet. Végül, kissé lihegve, de büszkén érte el a partot.
Harmadikként lépett az égi kapuhoz. A Jáde Császár elismerően bólintott.
– Nem mindig az első a legbátrabb – mondta. – De a bátorság mindig tiszteletet érdemel.
Azóta a Tigris éve az erő és a vakmerő szív éve. Azt tartják, akik ebben az évben születnek, szenvedélyesek, határozottak és nem félnek kiállni másokért.
Kép: AI
