Amikor a nagy verseny napján a nyúl a folyóhoz ért, hamar rájött, hogy nem lesz könnyű dolga. Apró lábai voltak, és nem tudott úszni úgy, mint a tigris. Nem volt olyan erős, mint a bivaly, és nem tudott repülni, mint a sárkány.
De a nyúl nem esett kétségbe. Leült a parton, és figyelni kezdett. A víz sodrása erős volt, de itt-ott kövek emelkedtek ki a felszín fölé. A nyúl hosszasan nézte a hullámok mozgását, míg végül észrevette, hogy bizonyos kövekhez a víz gyengébben csapódik.
– Ha jól választom meg az utat, talán sikerül – suttogta magában.
Egy gyors szökkenéssel az első kőre ugrott. A víz hidegen csapott fel körülötte, de a nyúl megőrizte egyensúlyát. Ugrásról ugrásra haladt előre. Néha megingott, egyszer majdnem megcsúszott, de mindig időben korrigált. Amikor már csak egy nagyobb szakasz maradt hátra, a sodrás hirtelen megerősödött. A nyúl megremegett. Ekkor árnyék vetült rá. A sárkány volt az, aki a víz fölött repült.
– Kapaszkodj! – szólt le kedvesen.
A nyúl egy pillanatra a sárkány hátára kapaszkodott, majd a túlparthoz érve újra saját lábára állt.
Negyedikként lépte át az égi kaput. A Jáde Császár mosolyogva szólt hozzá:
– Nem az erő, hanem az éles figyelem és a jó időzítés vitt előre.
Azóta a Nyúl éve a finomság és a béke éve. Azt mondják, akik ebben az évben születnek, érzékenyek, figyelmesek és diplomatikusak.
A nyúl minden holdfényes éjszakán azt üzeni:
Nem kell a leghangosabbnak lenned.
Elég, ha tudod, mikor és hogyan lépj.
Ha érdekel, hogyan ért célba a sárkány, olvasd el a következő mesét is: A Sárkány éve - Az égi ajándék
Kép: AI
